A gyakorlásról szeretnék írni, ...

… ezért előtte leülök egy kicsit meditálni. Ismerős a testhelyzet, megszokott már, nem is kell gondolkoznom rajta. De ahogy a párnán való elhelyezkedés közben jobban megfigyelem, nem is olyan egyértelmű ez a testhelyzet. Már tudom, hogy ezt mind megtanultam. Megfigyelem a keresztbe tett lábaimat, még érzem a térdeimben hogy nemrég igénybe lettek véve. Eszembe jut, hogy pár napja volt a legutóbbi elvonulás.

Kiegyenesítem a gerincemet, a fejtetőmmel a plafon felé nyújtózom, a combjaimon megtámasztom és egymásra teszem a két tenyeremet. Még egy utolsó igazítás és kész, a testemet nyugalomba helyeztem, ez volt a könnyebbik rész.

Most előjönnek azok a cikázó gondolatok, amiket eddig észre sem vettem. Újra tudatosítom, hogy miért ültem most le, és résnyire kinyitom a szemem. Sötét van a szobában. A gondolatok kezdenek lassabban mozogni. És tudom, hogy most itt vagyok, a múlt problémái csak emlékek, a jövő problémái csak fikciók.

Az egyik vállamról leveszem a takarót, mert így túl meleg van. Egyszerre érzem a meleg és a hűvös levegőt. Újra visszarendezem a tartásomat, kiegyenesítem a gerincemet, a fejtetőmmel a plafon felé nyújtózom, a combjaimon megtámasztom és egymásra teszem a két tenyeremet. Még egy utolsó igazítás és … mikor megint elterelődöm, újra visszarendezem a tartásomat, kiegyenesítem a gerincemet, a fejtetőmmel a plafon felé nyújtózom, a combjaimon megtámasztom és egymásra teszem a két tenyeremet. Még egy utolsó igazítás és … nincs könnyebbik rész.

-

… mert pár napja, – november közepén – ismét egynapos intenzív zen gyakorlást tartottunk a főiskolán. Az érdekessége az volt, hogy együtt gyakoroltunk a Kvan Um Zen közösséggel és a meghívott tanítóval Jo Alma Potter dharma mesterrel. Sokan gyűltünk össze, de még kényelmesen elfértünk a teremben.

A napirend szerint 108 leborulással kezdtük a napot, majd a moktak kíséretével recitáltunk és énekeltünk. Nem is annyira az énekelt szövegek értelme a fontos ilyenkor, hanem az, hogy ezt közösen tesszük, egymást vezetve és egymást követve.

Ezután kezdődtek a harminc perces ülések. Az ülő meditáció statikus helyzetét a két blokk közötti séta és a nap közepén tartott rövid átmozgató gyakorlatok egészítették ki. Ezen időszakban volt lehetőség a vezető tanítóval személyes beszélgetésen részt venni.  A dialógus (vagy interjú) alatt lehet kérdéseket feltenni, de a tanító tőlünk is kérdezni fog. És csak azok a megoldások működnek, amiket magunk találtunk magunknak, az elméleteket és a könyvekből tanult dolgokat – amikre sokszor támaszkodunk – itt el lehet felejteni. 

Ez a legutóbbi alkalom kicsit rendhagyó is volt, mert délelőtt egy rövid fogadalomtételi szertartásra is sorkerült, egy új tag csatlakozott a Kvan Um gyakorló közösségéhez.

Körülbelül a nap felénél, ebéd után volt egy pihenő időszak. Amit újabb ülő- és sétáló meditációs ciklusok követtek. Végül egy körbeszélgetéssel zárult az elvonulás.

A közösségünk szervezésében a legközelebbi intenzív gyakorló nap már csak jövőre kerül megrendezésre. Hasonló szellemben, hasonló napirenddel.

Ha, nincs tiltva semmi, de nem is kötelező semmi.
Akkor mit teszel?

A cikk megjelent a Zen Tükör Magazin 14. számában - 2017 tél
© Sperling András 颯