Hozott anyagból dolgozunk – elvonulás és intenzív gyakorlás

Ha valamivel szeretünk foglalkozni, arra általában érdemes rászánni az időt. Ha, nem szeretünk vele foglalkozni, akkor nyilván nem érdemes rászánni az időt, függetlenül attól, hogy miről is van szó. Világos, hogy nem maga a tevékenység határozza ezt meg, de akkor mi?     Ez talán a meditációval sincsen másképp.     A buddhizmusban a meditáció gyakorlásának hagyományai vannak, szertartásos formái. A zen is éppen ilyen. Egy hosszú időn, emberöltőkön át csiszolt és továbbadott forma. Célja, hogy megteremtse a feltételeket, segítve ezzel a gyakorlót az elmélyedésben, a közösséget az együttműködésben. Nagyon régóta ismerjük ugyanazokat az igazságokat, mégis minden generációnak újra meg kell valósítani, újra formába kell öntenie őket.     A zen alapvető gyakorlata az ülés. A sok ülés. A tudattal foglalkozni, vagyis a tudatban elmélyedni, vagyis meditálni nem csak ülve – de bármilyen más tevékenység közben is – lehet.     A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a meditációnak előbb szokásunká kell válnia, mielőtt szabadon ki tudnánk vinni azt a dharma-teremből. Vagyis egy hosszabb-rövidebb elvonulás alkalmat adhat arra, hogy csak a gyakorlással foglalkozzunk, a külső ingereket lecsökkentve, amennyire csak lehet.     Látszólag ebben egy ellentmondás van, hiszen ezzel ugyanolyan szokásokat alakítunk ki, mint amiktől adott esetben szabadulni szeretnénk, de:

A zenben nem a formalitások, szertartások és mozdulatlan ülések begyakorlása a cél. A zenben a formalitásokon, szertartásokon és mozdulatlan üléseken keresztül valósítjuk meg a célt. Ehhez az kell, hogy a formalitásokon, szertartásokon és mozdulatlan üléseken már ne kelljen gondolkozni. Már gond(olat) nélkül eligazodjunk bennük és így megteremtsük a feltételeit, hogy megjelenjenek a valóban fontos kérdések, zavaró gondolatok, a minket igazán foglalkoztató problémák … aztán engedjük el ezeket is.

Eddig próbáltad. Elrontottad. Nem számít. Próbáld újra. Rontsd el újra. Rontsd el másképp.*

(*Samuel Beckett: „Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail better.”)

A cikk megjelent a Zen Tükör Magazin 12. számában - 2017 tél
© Sperling András 颯