Zen Poetry - vagyis, mindent a fülnek (hommage á SZ.B.)

Ha valaki éppen egy pohár vizet iszik az mondjuk szerintem – és fontos, hogy csak szerintem – zen. Valójában nem az. Az víz ivás, de véletlenül megfelel a kritériumoknak. Illetve éppenséggel a kritériumok felelnek meg neki. De mik is ezek a kritériumok? Mitől zen a zen?

Nos a Buddhákat bizony költik, mint a pénzt, vagy a verset, kotlanak rajta, kiköltik, költögetik, no ébredj már…

De kezdjük inkább az elején. Mi is az, hogy zen? Idegen szó, rögtön látszik. Essünk neki, üssünk föl egy szótárat, akár egy tojást – csak nem úgy – és lássuk mit is jelent ez a szó. De érdekel ez minket? Akarunk mi “elvont kontemplációban ülni”? Hát, határozottan nem. Hívjuk inkább elvont kontemplációban ülni helyett, zennek, aztán majd lefordítjuk egyszer, ha már tudjuk mi ez.

Ki-cso-da? Mi-cso-dá-ban, mit-csi-nál-va? Mit-csi-nál, hogy mi-cso-dá-já-ban a meny-nyi mi-cso-da, mi-lyen? És ez-zel, meny-nyi mi-cso-dát, mi-csi-nál? – ebből talán ennyi elég is.

A régi mesterek rájöttek, hogy adhatják át a hallgatóságnak a legteljesebben a történetet:
Ha valaki elcsúszik a havas úton, a kezemet nyújtom. Segítek neki?
Ha valaki elcsúszik a havas úton, melléfekszem én is. Segítek neki?

Persze teljesen megértem a kétkedőket. Tényleg olyan, mintha az ülőpárna alá mindent be lehetne söpörni, mintha minden kérdésre lehetne az a válasz, hogy: Nem tudom! Vagy a jegyellenőrnek bármikor válaszolhatnánk pofonnal, kiabálhatnánk vele, vagy csak egyszerűen úgy, hogy: Nincs! Vagyis belefér bármi, amit mondani szoktak, sőt az is amit nem szoktak.
Szerintem nem teljesen így van. Önmagában még egy zenes által, zen körben elmondott, zen válasz se zen. Egy zen nem zen. Sok különböző zen után látjuk át, hogy a zen sokféle lehet, illetve, hogy nekünk mi az ami zen.

A zen az maga a kutatás. Hogy az emberek összegyűlnek gyakorolni a közösségben. Vagy közösen egyedül gyakorolnak. Mert az eddig egymástól elszigetelt zenészek, megmagyarázhatatlan igénnyel rendelkeznek az élőzenére.

A zen az maga a kutatás. De tőlem mindenki úgy válaszol arra, hogy: Mi ez? Ahogy tetszik.
KKKAAACCCUUU!!! Na, ez is lehet zen. Meg egy perc néma csend is lehet zen… ha, jól ki van találva.

(Reklám)
Ne zentelenkedj, változik a szemlélet,
zenesnek áll a világ, még akkor is, ha a zene sem áll jól!

(Társadalmi célú hirdetés következik)
Természetesen a zen az igazi önmaga,
de azért különböztesse meg a színeset a fehértől,
mert ha nem, a zen csak összemossa
azt, ami most olyan tiszta.

A zenülés nem követel magának semmi különöset, nem állítja, hogy előbb itt volt, ugyanis ugyanolyan régi dolog, mint minden más. Ugyanolyan régóta van jelen az emberben, mint amilyen rég óta maga az ember van jelen. Vállalni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk: nem kell kitárulkozni, elég lemondani a bezárkózásról; és lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem.

Nos, tahát mire jó a zen? Mire nem?
Mire jó a zen? Mire hármat számolok.
Mire jó a zen? Mit érdekel ez engem?
Mire jó a zen? Térdfájás ellen.
Mire jó a zen? Nem fájó térd ellen.

Szóval, mire jó a zen? Tessék dolgozni rajta… 

A cikk megjelent a Zen Tükör Magazin 12. számában - 2017 tél
© Sperling András 颯