Szvámi Ráma - Két világ polgára

Szvámi Ráma

Két világ polgára

Az előrelátás hiányát mutatja az, hogy az emberek úgy tekintenek aktuális helyzetükre és körülményeikre, mint egyedüli igazságra. A jelenlegi helyzetüket adottnak vélik, és elutasítják a lehetőségét annak, hogy felfedezzék a létezés más állapotait is. Az elme tudatos része nem képes megragadni azt, ami túl van az időn, téren és az ok-okozati összefüggéseken. Az embereknek csak kis része van igazán tudatában - vagy legalább tudat alatt tisztában azzal, - hogy a valóság több, mint csupán az ismert és látott dolgok összessége.
    A szentiratok szerint a valóságnak a megnyilvánulatlan, és ezáltal láthatatlan és ismeretlen aspektusa magasabb, mint a megnyilvánult világ. Ami a fizikai világban zajlik, az pusztán visszatükröződése annak, ami a belső világban már megtörtént. A belső élet természete megváltoztatja a külső élet minőségét. A gondolkodásmódunk formálja a személyiségünket.
    Helyénvaló gondolkodás, vagyis megkülönböztetés és belátás nélkül, az emberi lény nem képes meglátni alapvető egységét az Igazsággal; és ebből adódóan azonosul a külső ruhával, a testtel. A testtel való téves azonosulás a fájdalom és az élvezet áldozatává teszi az embert. A kielégíthetetlen örömvágy és a fájdalomtól való idegenkedés arra kényszeríti az embert, hogy folyton egyik életből a másikba vándoroljon.
    Az ember végső soron két világ polgára, és ki kell fejlesztenie azt a képességet, hogy zavartalanul hozzáférjen mindkettőhöz. A tudat tisztasága akkor jön el, ha megtanultad az elmédet vágyad és célod szerint irányítani. A belső és külső világ két teljesen különálló valóság. A külvilág szétszórja az energiát, a belső világ azonban áldásokat áraszt, amelyek kitöltik a világ által létrehozott űrt. A belső világ meghódítása nehezebb, mint a külvilági élet birodalmában sikert elérni. Kívül az ember egyik sikertől a következő kudarc felé tart, mert nincs arra felkészítve, hogy az élet finomabb szintjeire utazzon. A táguló tudatosság egyszerre két dimenzió felé halad: az egyik a belső Én (Self) felé, ahol béke, boldogság és nyugalom van; a másik a külvilág felé, amely tele van bőséggel és zűrzavarral. A belső világot az Istenség finomabb ereje irányítja.
    A spiritualitás azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a belső világ az Isteni Erő fénye által megvilágosodjon. A megvilágosodott ember gondolatai, beszéde és tettei tökéletes összhangban vannak egymással. Az ilyen ember tudja, hogy egyszerre két világ polgára. Legyen egyensúly a belső és külső világ között. Ne ragadjon meg a külső dolgok megfigyelésének merevsége, amelyek valójában nem lényegesek. Ne befolyásoljanak mások javaslatai, hanem tanuld meg a saját utadat követni, amely nem bánt, nem árt és nem okoz kárt másoknak. A kívülállók sokat szenvednek, de a beavatottak felszabadulást és megvilágosodást érhetnek el. Kevesen vannak a szerencsések, akiknek sikerül hidat teremteni e két birodalom között, belül és kívül.


A fordítás alapjául szolgáló eredeti cikk: https://sites.google.com/site/swamiramateachings/swami-rama-citizen-two

2022 © Sperling András

Megjegyzések